Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom
Azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul
Hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben
A magamfajta hát jobb, ha megtanul
Gyorsan hallgatni és nyitott szemmel
Lépést sem hagyni észrevétlenül
Semmi esetlen esetlegesség
A kétkedés is végleg elkerül
Talán
A szürkéskék körzés lejjebb száll
A szárnyakról hó hullik rám
A megfontolt november
A tarkóba sóhajt
Nemsoká utolér, aggódni ráérek majd
Hogy miféle hűség ez
Ha csak egyedül értem meg
Vagy néha még magam sem
Van-e még értelme
A szélben van, hogy hallom
Egy rég hallott hangon
Pár giccses sort halkan
Túl jól ismert dallam
Az, amit fűt rég
Betakar, elfed
A felelősség
Ami nem enged
Hiszen alatta
Beszakadok még ahogy a f*gyban
A túl vékony jég
A sor, ha volt, ma már
Messze-messze jár
Arra gondolok
Hogy ez milyen dolog
Csak arra várok
Végre megtaláljon
Bárki meggyőzzön
Amíg a kapukat őrzöm