Szénizotóp, szénizotóp, süss fel! Szénizotópmalom karjai járnak új Nanováros fényeinél, járnak és járnak és szintetizálnak, éljen a Haladás, éljen a Fény! Hidrogénhíd tör a tiszta jövõbe! Elõre, elõre! Héjakra, gyûrûkre, mezonmezõre! Elõre, elõre! Hallgatag szénmedence népe, elõre, mind elõre! De tûnt idõ, te merre bolyongsz az anyagban? Visszatérsz-e még a nyüzsgõ szálakon? Rétegek, halmazok, iramló pályák, ez vagyok én, és ez itt az otthonom. Róka hasa telelõ, mélyén folyik az idõ, alvó libalegelõ, zúgó libalegelõ. Kádam vizén a hajó, bentrõl szól egy rádió - éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó. Róka hasa telelõ, felhõn gurul az idõ, halkan rezeg a mezõ mélyén valami erõ. Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó. Lámpás téli kikötõ mélyén molekula nõ idebenn. Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok, amelyek ezt a mozgást végzik. Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elõ
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat. Fordul a gép! A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék, az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elõ a mozgást tulajdonképpen, és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba. Fordul a gép, Folyik el az élet. És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahõmérsékleten, tehát az élet hõmérsékletén örökösen felhasadnak a hõmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel, tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek elég jelentõs atomi szintû mozgásokra. Ennek a következménye az az elõzõ ábrán szemléltetett nyüzsgés, mozgás, amit láttunk. Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van szobahõmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetõvé azt, hogy a fehérjék, mint molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.