Ébredő tél,
gyászában is szirom,
gyökerében is gyász.
Nehéz föld,
toronnyá tűnik,
nem mozdul.
Messze minden,
ködöt emészt
a gyenge fény.
Mély üresség
a boltÃvekben,
eleven enyészet.
Dér-dara-dér,
múlt-meredély,
hallgat az éj,
tűnt álmok, tűnő erdő.
Dér-dara-dér,
hallgat az éj,
ringat az éj,
tűnt álmok, tűnő erdő.
Egyedüllét
az univerzum
néma lobogásában.