Malmok járnak, mindig járnak, mind darálnak, mind szitálnak. Átformálnak földnek, fának, rókának vagy vak madárnak. Távol tájak múlnak, málnak, elrozsdálnak, köddé válnak. Más alakban míg felállnak, álmok zúgnak, malmok járnak. Hunyd le szemed, selyemszemed, h*mok folyik, pörög, pereg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne naphalak. Napsugárról elindulnak, la**an-la**an köréd érnek kékbemosott nyírfaágak, dombonjáró távolok. Lobog a Napkirály! Ragyog az Éjkirály! Lobog a Napkirály! Hunyd le szemed, selyemszemed, levél játszik, lobog, lebeg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne holdhalak.
Holdsugárról elindulnak, jönnek-jönnek, feléd nyúlnak pohár csendek, kicsi szobák, meggyfa, csillag, esti kert. Malmok járnak, gépek, gyárak, mind darálnak, átformálnak földnek, fának, zöld mohának, rőt rókának, vak madárnak. Járnak a malmok, víz robog, vele moha gyűlik a kőre, rászövi a masina. Malmomban alszom, ömlik a nap aranya, kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd! Járnak a malmok, szél szalad ide-oda, dolgozik bennük, működik a gabona. Malmom a testem, bennem a nap aranya, kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd! Ó, szent lobogó! Ó, fent ragyogó!