Öreg Éj keblén
szunnyad az Idő,
Rengeteg mélyén
lüktető erő.
S tűz lobban idebenn,
füstje száll odafent,
s én elmúlok idelenn,
hogy megszülessek odafent.
Gördül a Létkerék
álomból álomba,
örök körforgás
életbe, halálba.
Riad az álmodó,
fény gyúl szívében,
mi valóság idelenn
káprázat odefent.