Szárnyat bont Ezüst Anya,
fénylő szívén Nap parázs-magva.
Moha-szentély rejtett mélyén
nesztelen világ kél.
Mély csodák tükrében
önnön arcát lesi az Éj,
mákonybotján csüng a világ,
s a született tér.
Titkos tűz gyúl csontburokban,
kigyó szunnyad létpatakban.
Álmodj, álmodj új világot,
csillag-szőtte égi álmot.
Szunnyad a vén Földatya,
Álomisten fátyla óvja.
Távol a bús ember-alkony,
varázsnak gyilkosa.