...eltűnsz... Szomorú rét smaragdján Talált Kincs, mint briliáns: színpompában játszik. Elérném, de szirma száll, mint imák, illanó pillangó az, nem virág... ... Félek, ha nézlek: elhomályosulsz, nyomodban a földre csillám-por hull, fellobbansz, mint magnézium fénye, és folt leszel íriszembe égve... Gyémántot csiszolni gyémánttal kell - ezért simogatlak a rímekkel, amiket kabátomba rejtettem, hogy ne találja meg senki sohasem.
Mert egy vers lettem, amit tépetten kezeidbe sodor a véletlen, mint őrült szelek fáradt táncosát: elszakadt zsinórú papírsárkányt... ... néha a világ jelentéktelen, amikor gondolatban létezem. Fekszem liliomok tengerében, mámorító bíbor ölelésben... De a boldogságot átitatja a félelem ezer árnyalata, hogy elszalad... elszakad... elvesztem... ... és végül én is végleg elveszek...