Az elme sérthetetlen, de fel se' tételeztem
Hogy ferde képzeletben a felkelés veretlen
Hogy a verze szét ne essen én a vers egésze lettem
Gyenge kétkezemben szemrevételeztem
Csak csendben lélegezve, szent mesét keresve
Nem mendegélt velem egy szenvedély beteg se'
Titkon tudtam, hogy tetten ért a trackem
Miért lenne a tettem elmesélhetetlen?
Az élet nem kevés, csak sok az értetlenkedés
Hogyha túl nagy a gálya, a nép tengerbe vész
Mérhetetlen ésszel a végtelennel érsz fel
Hű maradtál magadhoz...életedben kétszer
Ha látod, hogy minden szintetikus
Akkor miért hiszed, hogy ez a szint etikus
Lágy a harangjáték csak harap néha
Vár a garantált vég a karanténba'
Sok a kontraszt, hát tolakodhatsz
Az átlagodon már hova rontasz
Téged látva kajak tárt karok várnak
De ne kérd tőlem, hogy mást hadováljak
Csak még egy korsó, ez a sokadik utolsó
Falra hányt borsó meg olcsó koporsó
Ez hegyi levegő és nem a beton dzsungel
De még jobban azért már ne rontsunk el