Büszke, harcos, kalandor nép Volt a magyar nemzet Kétélũ kard, mely ha moccant Jobbra-balra sebzett; S jobbra-balra, merre fordult A fegyvernek éle Puszta lett a népes ország És üvöltött rajta végig Farkasok zenéje "Ázsiának sáska-féle Kóborló pogánya Isten a te lelkedet bár Mind pokolra hányja! Ne legyen az üdvösségben Soha semmi részed: Lelked üdvösségeért nem; De saját bõrünk javáért Megtéritünk téged." Legott a királyi székre Német ember hágott Aki fogta, másnak adta Titkon az országot S azzal, hogy másnak adta
S a magyart megrontá Iszonyú belháborúban Magyar a magyarnak vérét Esztendõkig ontá Attól kezdve többször is volt János pap országa Sült galamb, borral folyó ér És ingyen-kaláka; Melyekért a jó magyar nép Mindenét oda adta S tett olyat részeg fejével Hogy, mikor kijózanodott Siratta Most is vannak, akik ilyen Hizlalóba vágynak: Lomhán a gyomornak élni És élni az ágynak; Kik elõtt, a hashoz mérve A haza sem drága S midõn ez küzdésre készti Felsohajtnak: jöjj el, (jöjj el) János pap országa