Valahol láttalak már Nem is hiszed tán olyan rég Gyűlöltelek Túl tiszta voltál még Kerestük együtt egy szilárd magját A létnek, mi úgy körülzár Túl mindenen Így vesztünk el talán Innen a mélyből nézve Nincsen talány Nézz fel a felszín messze Nincs is talán Egy másik élet képe Csak lidércfény Óvd hát meg magad a bajtól Ne remélj! Ne remélj! Túl sok álmon, s az út porán Kutattam én is, mit rejt a táj De a falak mentén csak annyit értek
A horizont fölé soha ne nézzek! Mi ott vár üres szabadság Káosz, kétely, szomj, magány És a válasz annyi, bármit is kérdek A horizont fölé soha ne nézzek! Vedd számba, hogy miben hiszel még S, hogy tényleg hiszed-e még Nem csak a felszín, hogy óvjon Ha kínoz az üresség Innen a mélyből nézve Nincs káosz és nincs talány De ha az est leszáll remélem A horizonttal álmodom tovább